Pézsmapocok (Ondathra Zibethicus)
Európában először Csehországba telepítették 1906-ban. Innen indult hódító útjára már 1915-ben. Moson megyében már ekkor lőttek egy példányt. Ma az egész országban megtalálható. Életmódja vízhez köti. A nemek között nincs nagy eltérés. Bundájuk felül sötét gesztenyebarna, hasa világosszürke, kétoldalt összenyomott farka barnásfekete. Ritkán álló szőrszál van rajta. Hátulsó lábainak ujjai között úszóhártya van. Lágyéktáján pézsmamirigy található. Tavak, csatornák a legkedveltebb élőhelyei. Itt alakítja ki tanyáját a csatornapartokon, gátak falában, a partba ásva. Ennek több kijárata van, többnyire a víz színe alatt. Alacsonyabb vízállásnál válnak láthatóvá ezek a nyílások. Sekély állóvizekben ágakból, nádból és sásból építi várát és iszappal tapasztja. Fészke 0,5-2 m átmérőjű építmény, ami víz feletti részen van. Ha túl mély a víz, iszapból alapot épít, ha sekély, gödröt ás. A vízszint változásait folyamatosan figyeli és így vacka mindig száraz marad.
Főleg vízinövények, kukoricaszár, vízirovar, csiga, esetleg kisebb hal
A pézsmapocok vízi állat. Leginkább éjjel, vagy az esthajnali szürkületben mozog. Legszívesebben a nagyobb álló vagy lassú lefolyású vizek mentén tartózkodik. A vízi növényzettel dúsan benőtt partokat, mocsaras helyeket kedveli. A legkisebb neszre a víz alá bukik.