Üregi nyúl (Oryctolagus Cuniculus) Az 1870-es években Franciaországból telepítették hazánkba, más néven kiniglinek is nevezik. Főként a Dunántúlon található, de Gödöllő környékére is telepítettek. Látása, hallása kiváló, veszély esetén gyorsan földalatti járataiba menekül. A kan többnyire súlyosabb, nagyobb, mint a nőstény. Színe a mezei nyúlhoz hasonló, de annál szürkébb. Nyakán keskeny rozsdavörös csík húzódik, amely a lapockák között széles foltban végződik. Hasa világosszürke. Lábai csaknem egyforma hosszúak, füle jóval kisebb a mezei nyúlénál. A gereznája, húsa jól hasznosítható (fehér színű). Az üregi nyúl eredetileg földüreg lakó, így sohasem távolodik el messze lakásától, hogy oda veszély esetén gyorsan bemenekülhessen. Mindenütt előfordulhat, ahol a talaj megengedi a lakójáratok készítését. Szereti a homokos, laza talajú, szakadékos, dombos vidéket, a sok takarást biztosító bokros, cserjés helyeket. Kotorékát itt kaparja, ami a családok esetén elágazódó, katlanokkal bővített, földalatti telepek. Legnépesebb állományai a Duna-Tisza közén vannak, Bács-Kiskun és Pest megyében. Kisebb állományai élnek Győr-Sopronban, valamint Hegyeshalom és Jánossomorja mellett. Fejér megyében Vál és Pusztaszabolcs környékén találhatóak meg, ezekhez kapcsolódik a Pest megyei, Biatorbágy melletti állomány. Hasonló a mezei nyúléhoz, de a fákat az év minden szakában megrágja, lekérgezi. Nem válogatós. A gabonától a répáig minden mezőgazdasági terményt megdézsmál. Jó idő esetén a kotorék közelében a füves, gazos, bokros helyen táplálkozik. Hideg, szeles, esős időben a kotorékban van. A kotoréktól nem megy messze. Megriasztva gyors cikázással menekül vissza a kotorékba. 30 napi vemhesség után a földalatti kotorék katlanaiban fial, 4-12 a szaporulata. A nőstény a fialás után újra termékenyül, így hihetetlenül szapora. |