1. Eredet

  A mongol futóegerek a Rodentia (rágcsálók) osztályába tartozik, ezen belül pedig a Cricetidae családba tartozik, akárcsak a hörcsögök. Vagyis közelebb állnak a hörcsögökhöz, mint az egerekhez vagy a patkányokhoz. Latin nevük: Meriones unguiculatus. A mongol futóegerek a mongóliai vadonból származnak, ahol félsivatagos területeken és sztyeppéken élnek. Ebben a biotópban nyers, szélsőséges körülmények uralkodnak. A futóegereknek élőhelyükön nincs sok természetes ellenségük, csak a ragadozó madarak és a kígyók jelentenek rájuk veszélyt. De ezek a kisrágcsálók hatalmasat tudnak ugrani, így elmenekülve a ragadozók elől. A mongol futóegereknek is megvannak a sivatagra jellemző tulajdonságaik. Így például nagyon jól hallanak, és természetesen tudnak vizet tárolni zsírsejtjeikben. Nagyon gazdaságosan bánnak a vízzel. Nagyon kevés vizeletet ürítenek és nagyon száraz a székletük. Azonban a mongol futóegerek nem tipikus éjszakai állatok, ellentétben a sivatagi élőlények többségével. Üregeikben maradnak a nap legforróbb és leghidegebb időszakaiban, de a köztes időben aktívak.

   2. Történelem

  Armand David küldött néhány "sárga patkányt" Észak-Kínából a Párizsi Természettudományi Múzeumnak 1866-ban. Ezeket a "sárga patkányokat" Milne-Edwards kutató Meriones unguiculatusnak nevezte el 1867-ben. Meriones görög harcos volt, aki fogakat viselt a sisakján, az unguis pedig a köröm latin neve. Így a mongol futóegér tudományos latin nevét "karmos harcos"-nak fordíthatjuk. :) A mongol futóegérnek rövid története van háziállatként. 1935-ben kb. 20 tenyészpárt fogtak be Mongólia és Mandzsuria keleti részén. Ezek a cinik lehetnek a ma házi állatként tartott futók ősei. Sikeresen tenyésztették őket Mongólián kívül, az 19301-as években importálták őket Japánba és 1954-ben Amerikába. Majd 1964-ben néhány pár érkezett az USA-ból Angliába. Ezekből az országokból terjedt el a mongol futóegér a világ más országaiba. Eleinte laborállatként tartották őket (még ma is végeznek rajtuk parazitológiai, viselkedési, fogászati, endokrinológiai és neurológiai kutatásokat), majd az emberek rájöttek, hogy mennyire megfelelő házi kedvencek lehetnek.