Rendkívül találékony, hihetetlenül alkalmazkodó állatfaj, ami (hasonlóan a csótányokhoz), szinte mindent túlél. Valószínûleg az egyetlen szõrös állat, amit egyöntetû utálat övez. Számítások szerint, a világ gabonakészletének, mintegy 1/5 részét patkányok eszik meg… (Mivel élelmiszer esetében nem lehet mérget használni, vannak gabonaraktárak, ahol lõfegyverrel vadásznak rájuk).

A XVIII. században, a kereskedõk vitorlás hajóinak a segítségével terjedt el a vándorpatkány. Ez jóval nagyobb, és agresszívebb faj, mint a betegségeket terjesztõ házi patkány. a Megérkezésük után, kb. húsz év alatt kiszorították a házi patkányt, és szinte minden létezõ helyet benépesítettek. (Mivel a házi patkány terjeszti, pl. a pestist, annak, hagy az agresszív vándorpatkány kiszorította a házi patkányt, azt "köszönhetjük", hogy megszûntek a pestis járványok…). Természetesen ez a faj is terjeszt betegségeket, de jóval kevesebbet, mint pl. a városi galambok…

A XIX. századra, a vándorpatkány felfedezte az eszményi lakóhelyét, a szennyvíz csatornákat. Anglia csatorna rendszerében, pl. több millió él. Képesek a csatornán keresztül (konkrétan a WC-n keresztül) bejutni bármely lakásba, ami rácsatlakozik a csatornarendszerre. Mindent megrágnak a szappantól az ételmaradékig. Egymást a szaguk alapján különböztetik meg.

Tájékozódásukhoz a hangadást is felhasználják (pl. a visszhang segítségével "számítják ki", hogy mekkorát kell ugraniuk). Elképesztõen jó "atléták", 180 centimétert ugranak, 72 órán át képesek úszni, és 10 másodpercen belül futják le a 100 méteres távot. Igen szapora állt faj. 4 hetente 12 utódot hoz a világra mindegyik nõstény.

Vannak patkányok, melyek nem mennek messzebb fészküktõl 12 méternél, mások pedig akár 3 kilométeres környéket is bejárnak élelemért. Ragaszkodnak a megszokott dolgaikhoz (búvóhelyükhöz, és szagjelzéseikkel ellátott útvonalaikhoz). Ha ezekre az útvonalakra helyezik ki a csapdákat, vagy a mérget, akkor van esély az ellenük való küzdelemben. Ez azonban nem ennyire egyszerû, mivel a patkány gyanakvó, igen óvatos állat. A hagyományos csapdák, pl. teljesen hatástalanok. A méregbõl pedig nem esznek, ha látják, hogy elpusztult a társuk. Ezért csak olyan méreg eredményes, ami nagyon lassan fejti ki mérgezõ hatását, mert csak így van esély arra, hogy több példány is egyen a méregbõl. Ráadásul a többségük gyorsan ellenállóvá válik a méreggel szemben… (Érdekességképpen jegyzem meg, hogy az egyik leginkább "patkánymentes fõváros" Budapest, köszönhetõen a hatékony irtásnak). Legtöbbjüket egyébként a természet pusztítja el. Egy kiadós esõ utáni hirtelen vízszintemelkedés pusztítja el a legtöbb patkányt (hiába kitûnõ úszók, a hirtelen áradásban megfulladhatnak).

Bár sok kárt okoznak igen hasznosak is, hiszen a legelterjedtebben használt kísérleti alanyai, a gyógyszergyáraknak, vegyi üzemeknek, és a velük végzett labirintus, és egyéb tanulási tesztek pedig a kísérleti pszichológia egyik fõ irányzatát képviselik.

Manapság nem csak hajón utaznak, hanem repülõgépen is (hiába próbálják irtani õket). A Columbia ûrsikló, pl. egyik útja alkalmával 6 "potyautas" patkányt is magával szállított…