Általános jellemzők

Élőhelyük: Chilében nagyon elterjedt rágcsálók. Körübelül olyan gyakoriak, mint nálunk a mókusok. Ezért is találó, hogy sokszor chilei mókusnak nevezik. Mint a legtöbb rágcsáló, ez a faj is föld alatti labirintusokban él, a felszínre napozni, élelmet keresni jönnek fel. Üregeiket szeretik bokrok alá építeni, ezzel is védve magukat a ragadozóktól. Ökológiailag ugyanazt a "fülkét" töltik ki, mint nálunk pl. az üregi nyúl.

Leírásuk: Farok nélkül 17-20cm hosszúak (farokkal együtt akár 35cm-esek is lehetnek). 170-300 grammosak. Bundájuk tömött, relatíve rövidszőrű, felül szürkés-barna, hasi oldalán krémszínű. Szeme körül világos folt található. Fogai, mint a legtöbb rágcsálónak, állandóan nőnek, ezért kell neki adni valamit, amin koptathatja. A fiatalok foga fehér, az idősebbekés narancssárgás, és ez így van jól: ha egy idősebb példány foga fehér, az komoly betegséget jelez. Egyébként foguk színét az okozza, hogy a klorofillt bontó enzimük hatására olyan anyag keletkezik, mely a nyálukat narancssárgára festi, s ez festi meg a fogukat. Fülük nagy, s nyilván hallásuk is kitűnő. Szemük hasonlóan a legtöbb rágcsálóhoz teljesen fekete. A sötétben jól látnak. Lábaikon meglehetősen nagy karmok vannak, amiket koptat, azaz nem kell vágni, s amikkel komoly karmolásokat tud okozni, ha kényszerítik rá. Fontos tudnivaló, hogy a farkuk végén található bolyhos részt szemrebbenés nélkül elhagyják, ha ott emeljük meg őket. Nem nő vissza nekik, s a mozgáskoordinációjuknak sem tesz jót. Épp emiatt nem tanácsos a farkuknál megfogni. Valójában egyik rágcsálót sem lenne szabad. Általában 4-5 évig élnek, de vannak esetek, mikor akár a 10 évet is megérik.

Viselkedésük: A degu a természetben kolóniákat alkot, s ez is az ideális neki: a magányos degu depressziós, s hamarabb elpusztulhat. Legalább kettő példányt tartsuk együtt, ha nem akarjuk szaporítani, akkor nyilván azonos neműeket. Reggel és kora este a legaktívabbak, nappal szeretnek pihenni, este többnyire alszanak, de néha aktívak. Nagyon kíváncsi természetűek, ritkán harapnak, de ha valaki egyszer bántotta őket, azt megjegyzik és bizalmatlanok lesznek. A többi rágcsálóhoz képest intelligens állatok. Ha két egyedet összerakunk, ne csodálkozzunk, ha harcolnak, így döntik el, hogy ki a főnök. Ha sokáig nem döntik el, vagy komolyabban harcolnak, akkor jobb külön tartani őket. Alapvetően szelíd állatok, de nagyon szeretnek mozogni, s emiatt aztán az ember kezében nem gyakran ülnek egyhelyben, inább száguldoznak fel, s alá. Elengedhetjük őket a szobában, de csak "szülői" felügyelettel, mivel mindent szívesen megrágnak, kóstólna, szagolnak, s ennek kellemetlen következményei is lehetnek, pl. ha egy kábelt elrágnak.

Szaporodásuk: Mivel annak idején nagyon kevés degut hoztak be Európába, ezért elég közeli rokonnak tekinthető az összes fellelhető példány. Ezt vegyük figyelembe pároztatásnál, ugyanis a beltenyészet súlyos genetikai hibákat eredményezhet, s emiatt célszerú a két pároztatni kívánt egyedet különböző helyekről beszerezni. A deguk kb. 5 hónapos korukra elérik az ivarérettséget. Célszerű egy hím mellett legalább kettő nőstényt tartani, s ha az egyik szült, akkor őt különvenni, s pihentetni, mert gyakran azonnal újra pároznak, ami túlságosan kifárasztja őket, s hamar meghalnak. Az újszülőttek a legtöbb rágcsálóval ellentétben bundásan, nyitott szemmel születnek, sőt néha szinte születésnapjuk alkalmából sétára is mennek. Ez pl. egy hörcsögnél gyakorlatilag lehetetlen lenne. Körübelül 5 hétig szopnak, 6 hetesen elválaszthatók, de célszerű hagyni őket a szülőkkel. Az apa, ha nem zaklatja őket, akkor bennt lehet hagyni, leggyakrabban segít a nevelésben. Fejlettségükből adódóan hamar kivehetőek: már másfél hetesen egész nyugodtan megfoghatók, anyjuk nem hagyja el őket emiatt.

Betegségek: A cukorbetegségre való hajlamot már említettem, ez kellő odafigyeléssel megelőzhető. Tünetei a feltűnően sok víz fogyasztása és súlyos esetben vakság. Általánosan elmondható, hogy a betegség egyik legbiztosabb jele a levertség, a kopottas, fénytelen bunda, az idősebb példányoknál a fehér fog, a tüsszögés. Sok betegséget okozhat közvetve a mozgáshiány is, érdemes erre odafigyelni. A betegségeket most nem írom le részletesen, ezt már megtették előttem: íme két link, ami egyenesen a betegségekhez visz: a Magyar Degu Oldalak és a Degu Klub honlapja.

Tartásukkal kapcsolatos tudnivalók: Lakhelyük 2-3 példány tartásának legalább 100x50x60 cm legyen, de semmiképp nem hátrány, ha nagyobb. Lakhelyüket ne érje közvetlen fény, s a huzattól is kíméljük őket. Mint a legtöbb fogságban tartott állatnak, nekik is jó, ha van egy búvóhelyük, annélkül hajlamosak idegesebben viselkedni. Nagyon szívesen építenek fészket, pl. papírzsebkendőből. Többek között abból is kiderülhet, hogy egy nőstény terhes, hogy ilyenkor sokkal hevesebben építgeti a fészét. Rakjuk nekik továbbá itatót és etetőt is. Az itatót helyettesíthetjük zöldségekkel is, de nagyon fontos észbe tartani, hogy nem tudja bontani a szervezete a cukrot. Ezt mindenképpen vegyük figyelembe etetésekor! Nagyon hálás lesz továbbá, ha telerakjuk házát mászókákkal és egyéb játékokkal, ugyan ezeket hamar szétrághatja. A mókuskereket is szeretik. Óvjuk őket a huzattól és a hangos dolgoktól, pl. televíziótól. Mivel nagyot tudnak ugrani, ezért a fedett tető fontos, de feltétlen kapjanak elég levegőt is. Alomnak forgácsot, homokot, macskaalmot mind-mind használhatunk, s mivel egy helyet tisztelnek meg Wc gyanánt, ezért könnyű azt a részt naponta takarítani. Kedvelt játékuk a homokfürdőzés. Egy lehetőleg elég nehéz tálban, amit nem tudnak felborítani, helyezzünk be nekik tiszta homokot. A legtöbb degu miután felfedezi, vidáman forgolódik benne. Ha hetente 2-3 alkalommal berakjuk hozzájuk a tálat egy húsz percre, akkor nemcsak unalmukat űzzük el vele, de bundájuk is fényesebb, ápoltabb lesz. Ha tovább marad bennt a tál, akkor azt fogják wc gyanánt használni. Ennek az az előnye, hogy ugyan játszani már nem fognak tudni benne, de csak a homokozóba fognak piszkítani, s ez megkönnyíti a takarítást. Egyes degutartók szerint a degu olyan intelligens, hogy átlátja: ha a tálat használja, akkor hamarabb tisztaság lesz a területén, mivel azt akár naponta is ki lehet venni tőle. Nem minden degu használja homokfürdőre a homokot, de előfordul, hogy csak időre van szüksége, hogy felfedezze a dolog "trükkjét", s utána ugyanúgy fürdőzni kezd. Mint minden rágcsálóé, az ő metszőfoguk is állandó növésben van, és koptatniuk kell, emiatt is célszerű mászókákat, s egyéb tárgyakat berakni nekik.